2023-12-13 13:00:48

A Mikulásfutásról a szervezők szemével

A Mikulásfutásról a szervezők szemével

A verseny reggelén a hideg szélben Inotay Gergely alpolgármester köszöntötte a legelszántabb futókat, akik a 22 kilométeres félmaratoni távot vállalták be. Köszöntőjében a váci futásokról, mint élő hagyományokról beszélt, amik szerves részeivé váltak életünknek, melyek elválaszthatatlanok a várostól.

Amikor már a következő évi versenyekben gondolkodunk (és mi már a Fut a Vác-ot elkezdtük szervezni) számot kell vetnünk a lehetőségekről és azokról a keretekről, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a város apraja nagyja rajthoz állhasson. Amikor egy sikeres rendezvény után összeülünk, mindig kielemezzük azt, hogy mitől sikeres egy futóverseny és mit kell tenni, hogy ez még jobb legyen.

A futóversenyeknek még mindig az önkormányzat a fő támogatója. A támogatás másfélszeresét a szponzorok és a versenyzők biztosítják nevezési díjaikkal, de a városi támogatás nélkül ez a mostani szinten lehetetlen lenne. Egy alkalommal, amikor a kétezres évek elején a város vezetése betiltotta a versenyt, mi mégis megszerveztük sikeresen. Bizonyítottunk, de nem gondoljuk, hogy ez a normális megoldás. A Mikulásfutás és a Fut a Vác is a város tömegsport rendezvényei, az a jó, ha azt közösen rendezzük.

Számos olyan dologban kell együttműködnünk, mely kifejezhető ugyan pénzben, de leginkább cselekedetben. Ilyen a Városfejlesztő Kft. segítsége, aki lehetővé teszi a futást a havas, latyakos vagy éppen fagyos útszakaszok takarításával. Ezt az önkénteseinkkel lehetetlen lenne megcsinálni.

Számos olyan eszközt és szolgáltatást is használnunk kellett, melyet rendelkezésünkre bocsátott a Városfejlesztő Kft. út terelő kordonjaival, vagy a Madách Imre Művelődési Központ által biztosított színpadokkal és hangosításokkal. Azért a többes szám, mert az adventi program lebonyolításához adott volt a színpad és a hangosítás az eredményhirdetéshez. A versenyszámok indításához viszont egy másik helyen is ki kellett építeni a színpadot, hangosítást, ami a templommal ellentétes irányban a Kőkapu felé volt irányítva, ahonnan a futók startoltak. (Így is hangosak lehettünk, de némiképp csökkentettük a zajterhelést az éppen misén tartózkodók felé.) Ehhez az kellett, hogy a művelődési ház stábjával jó munkakapcsolat alakuljon ki és segíteni tudjuk egymást is a verseny napján, amikor a futók mellett rengetegen érkeztek az adventi sokadalom miatt is a térre.

A téli verseny egyik alapfeltétele egy olyan bázis, ami meleg helyre összpontosítja azokat az előkészületeket, amik a versenyzőket a rajtolás előtt várja. A Cházár iskola csarnoka ezért nélkülözhetetlen a Mikulásfutáshoz, mint ahogy nyáron a Fut a Váchoz a Boronkay által biztosított helyszín is.

Szeretnénk, ha a versenyeink továbbra is nonprofit rendezvények maradnának. Vagyis az egészséges életmód megteremtésére szolgálna. Ezért úgy tervezzük, hogy az óvodások és a 2,8 kilométeres távok továbbra is ingyenesek legyenek és a nevezéses hosszabb távok díjai is megfizethetők maradjanak. Ezért van szükség a támogatókra, szponzorokra.  Az önkormányzat támogatása mellett számos szponzor segített abban, hogy az érem mellett ajándékokat is kapjanak azok, akik a dobogóra állnak és a befutók se menjenek üres kézzel, célcsoki és érem nélkül haza. Jó érzés, hogy a támogatókat is sikerült bevonni az általuk támogatott versenybe. A DDC és a Naszálytej Kft.-k is indítottak saját csapatokat a versenyen nem csak támogattak, hanem részesei lettek a rendezvénynek, ahol jó volt a bocis fotófal mellett forró kakaóval frissíteni. És jó érzés volt tudni, hogy a verseny egy szponzori bringa sorsolásával ér véget, ahol minden futónak esélye van a nagy nyereményre, aki teljesítette valamelyik távot.

Persze a verseny még mindig az önkéntesek miatt működik (Húsz főrendező, és százhúsz diák és önkéntes rendező), akik ingyen szervezik a programot. Vannak versenyek, ahol ezt megfizetik a szervezőknek, és minden segítőnek. Ha így tennénk, a mi versenyeink nagyságrenddel többe kerülnének. Ezt egy ilyen kis város nem bírná el. Nem lenne elég támogató, aki ezt ki tudná fizetni és nem lenne elég pénze a versenyzőknek a megnövekedett nevezési díjakra. (Már az felhördülést keltett amikor az országban utolsóként fel kellett adnunk a hosszabb távok ingyenes versenyzési lehetőségét, ami nekünk is trauma volt, mert a világ nem úgy kezdett működni, mint ahogyan azt megszoktuk.) Amit régen megkaptunk jelképes összegekért, azért ma nagyságrenddel több pénzt kell fizetnünk.

Így aztán maradt az önkéntes munka, aminek szervezésében az iskolák és a TANKER nagyon sokat segít. Sokszor a tanárok is eljönnek diákjaikkal segíteni. A segítő diákoknak a köszönet, a verseny pólója és a közösségi szolgálat igazolása jut és persze egy feledhetetlen délelőtt, amikor elmondhatják, mi most közösen valami nagy dolgot alkottunk.

És ezt a nagy dolgot, a város tömegsport programját reméljük a következő 25 évben is sikerül megvalósítani.

Szeretnék hát köszönetet mondani magam és szervezőtársaim nevében mindenkinek, aki egy kicsit is segített abban, hogy a verseny sikeresen megvalósuljon.

Bíró György és BARÁTAI